Mindig emlékeznünk kell arra, hogy mindaddig, amíg el nem érkezünk mennyei hazánkba, addig zarándokok vagyunk, és hogy útközben a fogadókat és vidékeket ne szeressük meg annyira, hogy elfelejtsük, hová is tartunk, vagy hogy elveszítsük a végső cél iránti szeretetünket.